Kis újvilág

Szellem Kastély................ . kis könnyű regény,,,

 

 

                                          

 -

                                    Kéklő hegyek

-Lustán hömpölygő folyó hullámai kitartóan táncoltassák   a Nap sugarait kora reggl óta. Délelőt nyolcóra körül jár az idő. Nyolcóra? Senkit sem érdekeli az   hogy nyolcóra körül jár már az idő, de az sem  fontos senkinek  hogy hány óra van, csak egy a fontos!

Az pedig,  hogy ma reggel újra élve ébredjenek, és  naplamentéig látják is  a szikrázó napot.   

- A Folyó  nevére  sem emlékszik senki. Már  az  sem fontos , hogy a Folyónak volt -e  neve.  Csak az fő   hogy vize iható az emberek számára is.   Az  sem lényeges  senki számára    hogy a  Folyót füzfa erdő kiséri mindkét oldalán egészen északról  délirányba és a délibábbal együt  táncoló   magasban emelkedő masszív híd mögött eltűnik a kéklő messzeségben  az erdő  is a folyóval együt  .      

- Folyó kanyarulatánál, ahol a nádas sem nőt egészen a víz szélére , és a vastag, vízbe  dőlt fűzfa törzse mellet, a Folyó hűvős vizébe nyomja mind két kezével a harmincas éveit taposó anyuka a nyolcéves lánya piros ruhácskáját. Kora reggel óta ott görnyed fehér hállóingjében. Szorgalmasan mos.  Közben többször hátra pillanat és  a fehér hállóingben, a sötétkék lepkét kergető lányára. Ekkor mindég mosoly szökken a napbarnította arcára  De a kedves mosoly csak egy pillanatig ékesíti arcát, mert tekintete akarata ellenére a vastag fűszfa törzsének  

 

                                                                                            1

 

támasztott sorozatlővő puskára tapad.

-De ! Nem a puska miatt aggodik. Hanem azért mert,  összesen még csak két tölténye van a puska  tölténytárába. Puskát a férjétől kapta mielőtt az meghalt volna.

-Tüdőlővés érte egy olálkodó  rablóbandával vívott harc közben.

-Férje még élt, őt  is megtanította  a fegyver használattára.

- Egy nőnek sem árt ha tud lőni a puskával” Sorolta neki naprór- napra.  Akkorjában  az anyuka, még fiatal asszony volt. Félt is  a fegyverektől. De később belátta hogy a fegyver, létfontosságú az emberek részére. Lassan megbarátkozott a sorozatlövő puskával. Mire megszülte lányát már elég jól tudott bánni a puskával. A lőszer. Mint mindenki mássnak , nekik is fogyóba volt. Ezért csak vészhelyzetben lőtek embere vagy állatra. Már évek óta senki sem gyártja a lőszert, és a puskákat sem. Lőszer nélkül pedig a puska semmit sem ér, ezért  az üres puska csak teher az ember számára. Lassan a hidegfegyverek terjednek el a katasztrófa túlélői között. Mind több saját kezüleg gyártott ijjakal , kardokkal járják az elhagyatott rétet Bátrabbak még a kihalt nagy városokba is bemerészkednek közben abba reményékednek hogy, a város omladozó épületeinek  egyikének  az  eldugott helységében rábukkannak madj nagyobb menyiségben

2

 

elkonzervált élelemre  és a létfontosságú lőszerre. 

-Kissebb városok teljesen kihaltak már. Vagyis ahogy becezik az emberek „szellemvárosok” Nincs már azokban a városokban  a szörnyűségen és az emberek csontvázain és a vérengző farkasok hordája, meg a düledező épületeken  kivül semmi más.

-A túlélők már húsz évvel ezelőtt elmenekültek a vérengző rablógyilkosok bandájai elől, messze az erdők mélyébe, és ott tengettik tovább az életüket keserves nyomorban. Legtöbbjük vadászattból, és kisebb földterülteken a kitermelt gabonából és kertiveteményből él. Így alakítva ki közösségüket és  egyben a kisseb falvukat is , melynek  lokósa nem haladja meg a száz főt sem.  Az erdő járhatatlan , és kietlen tájára is menekültek a tűlélőkből. Azok közé tartozik az anyuka  is  ki  szorgalmassan mossa  a piszkos ruhákat.

-Ujból  hátrafordul a ruha csavarás közben és a lepkét kergető lányára tapasztja aggódó tekitetét.

jaj Istenem milesz ezel a csőpp lánnyal ebben az átkozott világban” –gondolja  mit már megannyiszor,  közben könnycsepp szökik  mind két kék  szemébe.

- Mióta azok a rablógyilkosok meggyilkolták a férjét ott a híd előtt, a düledző pumpaháznál , azóta másra sem tud gondolni , csak  a lányára.

-Istenem ! Milesz a kislányommal ha engem valami baj ér? –Naponta százszor is az égboltra néz ezzel a

                                                                                           3

 

kérdéssel.

-Váratlanul, a hátamögött, a terebélyses fűzfa ágai közül rittan felreppen  magasba egy sereg veréb és pillanat mulva már hangos szárnysuhugással repülnek is a Folyó túlsó partjára. 

-Anyuka, jobról tőle az asztalnagyságú lapos kőre dobja a piros ruhácsakát és riadt tekinttével lányát keresi azonnal. Hállásan felsóhajt , majd  a bokáig érő füvön, a fatörzsének támasztott puskáért rohan. Alig kapja mindkét kezében már is kiáltja a lánya remegő hangján , hogy ott, fent a töltésen a tisztásra lépet három félmesztelen kopasz férfi. Anyuka közben csőre tölti a puskát és a három félelmetes férfira szegezi a puska csövét.

Álljonak meg mert lővök! – kiáltja határozottan.

-De bátor vagy te ribanc! Gondolod hogy megijedünk egy üres puskától? –kiáltja oda neki a középső férfi , ki épp lövésre  készre emeli feléje a puskáját.

-Lővök ha mondom!  -figyelelmezteti őket az anyuka, közben  azon töpreng hogy lőjön –e. Jól tudja hogy csak két tölténye van. Kettő támadó férfit még talán le is lőhetne közülük , vagy épp életveszéjes sebet ejhet rajtuk. De mi lesz a harmadik félelmetes gazemberre? Az biztos lőni fog. Neki is ott a kezébe a puska. No lehet hogy  csak üresen hadonász vele, de kitudja?

-Még egy lépés és lövök! –kiáltja erélyesen és közben

 

  4                                                                                       

 

a vállához szorítja a puska tusát.

-Ugyan mivel ? Nincs is golyód te ribanc! –kiáltja a kopasz férf röhögve neki.

-Kettőt úgy is lelővök ezekből a gazemberekből, a harmadik talán elrémül és elmenekül majd. –gondolja az anyuka. Nem tehet mást. Harcolnia kell ha életben akar maradni és lányát tovább nevelni ebben a szörnyü világban. 

-Bujj el a bozótba Vinn! –kiáltja a síró kislánynak. Megvárja még lánya az ördögcérna bokorba furakszik és csak akkor húzza meg a puska ravaszát. -Puska dörrenés pillanatában a középső férfi tántorodik egyet, és a töltés oldalán hanyattesik. Közben az utolsó töltény is halk kattanásal  helyezkedik be  a puskája csővébe. Ugyanebben a pillanatben a két férfi megtorpan  egy pillanatra. Épp ezt a pillanatott használja ki az anyuka és ujből meghúzza a ravaszt. Tőlle jobbról a meglepődött kopasz férfira célzot.  Kilőtt golyó csak, huszonvalahány lépést rohan a levegőben és a bambán  ácsorgó  férfi melkasába fúródik. Mire a puska dörrenés visszhangja viszarohanna hozzájuk , addigra a mellkason lőtt férfi fájdalmas üvöltéssel arcal a földhöz  is vágódik.

-Maradj a bokorba Vinn? –kiáltja rémülten az anyuka, a feléje rohano lányának. A lány mégis magához öleli formás csípőét az annyának és keserves sírás törki rajta.

                                                                                             5

Anya ellöki magától a lányt. Puska csövét markolja el és csapásra készen várja a feléje közeledő eltorzult arcú férfit. Kétlépésre volt már tőlle, de nem lő. Lehet nem volt golyója, vagy  a jobb oldalán himbálódzó vadászkéssel akarja talán megbosszulni két társa halálát? Vérbe fürdő szemeiből nem lehetett szándékát kiolvasni.

-Nos ribanc. Gondolod hogy gyorsan fogsz meghalni? Nem! Előbb szemed láttára ölöm meg a lányod és csak azután téged! –vigyorog rá a kopasz férfi és a puska csövét a rémülettől reszkedő lány felé fordítja.

-Könyörgöm! Ne ölje meg lányomat ! –kéri esdekelve az anyuka és eldobja a puskát, utánna a lányát öleli magához.

-No meny mán fére te asszony! –morogja egy férfi hang a hátuk mögött, kissé nyugatra  a vasag akacfa törzse mőgül. Őt a puska dörrenései risztották fel méj álmából. Lőne. De az anyuka épp a kopsz férfi előtt toporog rémületében. Ha lőne, akkor az anyukát találná el. Ezért haboz a lővéssel.

-Vág magad már  hasra! –kiáltja az anyukának parancsoló hangon. Az anyuka talán nem halja. Vagy rémületében megsem tud moccani. Még egy pillanat sem mullot el, máris a  kopasz férfi elsüti a puskát. Az anyuka hátán tenyérnyi nagyságban frecssan ki a vére és  abban a pillanatban földre is  rogy lányával együtt. Ugyanebben a pillanatban mély puskadörrenése keveredik az anyuka keserves nyögéseibe.  Kopasz férfi kiejti a kezeiből a puskát és

6

 

őrült ordítás közben beleugrik a Folyóba.

-Az álmából felriasztott férfi nem tudott idáig  lőni. Ugyanis  az anyuka épp a szakállas gazember  előtte toporgot. Ezért  nem lőhetett a kopasz férfira,  habár többször is próbálkozot lőni, de mikor a kopasz férfi golyója földre dönti az anyukát  ő  abban a pillanatban meghúzta a puskája ravaszát. Az álmából

 felriasztott férfi gyanakvóan körbetekint mielőtt indul a haldokló anyuka felé. Kisánylánya már eszméletkenül fekszik a haldokló annya mellkasán.  Ugyan is látta hogy az anja mellkasából  ömlik a vér és ezért ijedtében eszméletét veszti.

-Előttem toporgott asszonyom és ezért nem lőhettem le a támadóját. –kezdené is a magyarázkodást a férfi,  miközben leguggol a halldokló  mellé. Ő nem szokott magyarázkodni senkinek. Ezen meg is lepődik. Mégis tovább magyarázkodna,  de az anyuka halkan szavába vág.

-Csak kető golyom volt. Ezért nemtudtam magam és lányom életét megmenteni.

 -Maga lelőtte a gazembert!  Láttam hogy eltalálta. – hebegi a fájdalommal küzködő anya.

-Nemsikerült rögtön megölnöm. Úgylátom hogy a folyó sodor egy jókora farönköt és épp  feléje úszik. Nem lövök bel még egy golyót. Úgyis elvérzik náhány órán belül.-válaszol a férfi, ki közben felhasítja az anyuka hálóingjét, mely, dús kebbleit takarja el szemei elöl.

                                                                                            7

                                   

 

Halálos lövés érte az anyukát. A golyó, a szíve felett  fúródott a mellkasába és a gerincoszlopa mellett távozott testéből.  Férfi látja hogy még csak néhány pillanat,  és az anya távozik az élők sorából .

Az anyuka is tudtta  hogy csak néhány pillanat maradt hátra még az életéből, ezért görcsösen bele is markol az idegen  férfi jobb felső karjába.

-Uram! Én meghalok!  Tudja?!  Nincs evilágon senki sem aki törődne a kislányommal.

Kérem,,, Igérje meg nekem azt, hogy törődni fog lányommal .

-Ugye megígéri egy haldokló anyának, hogy nem haggya magára ezt a kis csőppséget kinek  fejecskéje  itt pihen a vérző keblemen. Kérem csak  azt mongya hogy „törődni fogok lányával”. Nem kell esküdöznie ! Nem ám! Csak mondania. Úgy szeretnék meghalni hogy azt hallom valakitől„ legyen nyugott asszonyom! Úgy vigyázok ezentúl a lányára mindha csak az enyém volna”

-Férfi mielőtt mondhatott vona valamit is addigra az anyuka testéből kirőppen a lelke és most ott  lebeg a meghatott férfi mellet és vár az ő válaszára.

 -A férfi nem válaszol. Nem is látja  az összetört anya lelkét.  Mozdulatlanul csak guggol. Nem hatódik meg egy halott láttán. Hiszen látott ő már sokat belőlük.  Néhány pillanat múlva karjaiba veszi a kislányt és a

 

8

folyó partjára viszi ahol azonnal vizet szentöl az

arcára hogy magáhoztérjen.  –Anyukám meghalt! –kiáltja keservessen a kislány és ha férfi  nem tartaná  tétován karjaiba, akkor a folyóbba zuhanna eszméletlenül a lányka.

-Mitudok én egy kislánnyal kezdeni itt, ezen az átkozott Nomitton bolygón? – vonogatja vállait a férfi. 

Gondolkodik. Később megkerülve a holtesteket úgy kullog a fűzfa hűvösébe kislányt cipelve magával, Ott  gyengéden lefekteti a bokáig érő fűbe, és a kulacsából kis vizet löttyent az arcára. Kislány magához tér.  Abban a pillanatban fel is ugrik, és az annya holtestéhez rohan vissza.

-Férfi nem birja hallgatni a lány keserves zokogását, de látni sem birja ahogy csókolgatja halott annyának arcát.  Észak felé fordul és tesz négy öt lépést, majd megtorpan. Néhány pillanatig áll mint egy szobor, később a kislány felé fordul aki már az annyát arra kéri kesereves sírás közben  hogy ne haljon meg.

-A fenébe!  Bár felsem ébredtem volna! Egyáltalán minek is jöttem ide, pont ehez  a folyóhoz? Kellet nekem beleavatkozni a lövöldözésbe? Igen!  Hagynom kellet volna hogy a kopasz olcsaki a lány életét is. Mit kezdgyek én egy kislánnyal ?? Pont én ? Ki semmivel sem külömb azoktol a kopasz rablógyilkosoktól! Már magam sem tudom hogy hány embert öltem meg.  Most én törődjek egy gyönge kislánnyal ?! Itt ezen a

 

                                                                                            9

pokoltól is rosszabb bolygón? Nem! Nem én! 

-Csak megtöltöm a kulacsom és már megyek is észak felé.

A folyót kisérő erdőtöl nem ládszott északon a kéklő hegyek csucsa sem, de a férfi tudtta, hogy ha a folyó partját követi, akkor,  Nomitton bolygó legmagasabb hegycsúcsa lábához ér.  Oda indult el már egy hónapja. Már szemei előtt jóval közelebb kellene hogy táncoljonak a délibábbal együtt azok a  csúcsok. Férfinak  már úgy tűnik  mindha  a kéklő hegycsúcsok   távolodnának előle  és  nemis közelednének feléje. Már arra is gondolt hogy a kéklő hegyek csak az ő fantáziájában létezik.

-Nomitton bolygón nincs  semijen jármű. Csak elhagyatott városokat összekötő utak. Azokat  többnyire kerülik  a Nomitton bolygó túlélői.

-Ezekeken  az  országutakon rengeteg rozsdásodó jármű vesztegel, és majd mindegyikben egy , vagy tőbb ember csontváz köszönti vicsorogva az arra járó embereket. De még a repedezett aszfaldon  is elszortan itt – ott belebotolhat a gyalogos néhány ember csontjaiba.  

-Férfi nem fél a rozsdásodó járművektől, sem az emberek csontvázzaitól. Ő elszánta hogy a bolygó legmagasabb csúcsához gyalogol. Egész éjjel gyalogolt. Már fáradt volt. Ezért ma reggel itt a folyó partján akart néhány órát aludni.

-Egy szempillantást vet a szipogó kislányra, majd

 

10

 

fejét csóválja, közben  és indul is észak irányába. Vinn anja lelke még mindég a férfi mellett lebeg láthatatlanul. Megérinti a férfi jobb vállát. Esdekelve kéri is őt hogy nehadja kislányát egyedül. A férfi nem hallja, érintését sem érzi . Ő már lövésre készen tartja sorozatlővő puskáját. Alig lépet egyet már is az anyuka leke a lányához röppen és fülébe súg valamit. Vinn azonnal talpraugrik és a távolódó férfi után kiált.

-Bácsi! Bácsi, nehagyon itt!  Anyukám megkérte arra hogy vigyen magával. Én jó kislány vagyok ha nem tudná? Majd meglása! Tudok ám tüzelni, meg a húst is megtudom nyársalni! Meg nem fogok sírni sem. Apukám után sem sírtam sokáig.

-Férfi lábait földbe gyökerezteti  , Vinn keserves könyörgése. Megtorpan. Nem fordul a lány felé. Nem is mond neki  semmit, csak hallgat. Nem a kislány keserves könyörgése érinti meg a lelkét , hanem, e percig nem érzett érzelem, ami ott, bent a lelkét váratlanul égetni kezdi. Ez  az égetés ott ben a lelkében, még egy puskagolyó ütőtte sebtől is fájdalmassab volt. Az izmok  megfeszülnek a napbarnította arcán. Még egy lépést tesz észak felé. Vinn letörli könnyeit bizonyítékul hogy nem fog sírni többé és utánna szól.

-Bácsi ! Ugye nem hagy magamra? Nincs többé anyukám ki vigyázzon  rám adigg még felnem nyövök.

                                                                                         11

Anyukám mindég azt monta ha őt valmi bajéri akkor majd egy másik anyuka, vagy egy bácsi fog rám vigyázni. Jöjjön! Segítsen anyukámat a folyóba tenni. Én magam nembirom. Tugya még nem vagyok olyan erős mint a felnőttek.

-Férfi feléje fordul. Ő nem látja Vinn melett lebegő anyuka fájdalmas arcát.

-Gondokodik. -folyóba segítem azt a szerencsétlen anyát és már itt sem vagyok- motyogja magában és gyors léptekkel indul a halott anya felé.

-Bácsi anyukám azt mondta ha ő negyisten meghal akkor mondjam el azt az imát amit megtanított velem.

-Még imátkozzak is!? – hőkken meg a férfi.

-Bácsi biztos  nem tudja imát. De nembaj! Majd én

mondom az imát a  Bácsi meg mongya majd utánnam. Jó?  -magyarázza Vinn , és közben az arcára szökő könnyeit letörli jobb kezével. Egy pillanat múlva az annya mellé térdel és hagosan mondja az imát. Közben a férfit is megkéri hogy mondja utánna. Férfi arca ellágyul. Szemeiben felcsillan egy könnycsepp. Lelkébebe belemar a „ sajnálat érzelme” . Három puskagolyó ütött már testén sebet, de azok a sebek nem fálytak ily őrülten mint most ez a   „”sajnálat érzett” „ Úgy dönt hogy elmondja Vinn után az imát és segit a holtestett a folyóba gördíteni és ahogy csak a lábai birják már is távozik. 

12

 

Az ima után Vinn még mond néhány búcsúszkodó mondatott, és ahogy az apját, az anját is épp úgy  férfi segítségével a folyóba görditik.

-Isten veled anyu! Ne aggógyá miattam. Ez a Bácsi majd lesz apukám, meg anyukám is! – kiáltja a folyó hullámaiba merülő annya teste után. Mikor az annya testét a folyó teljessen elnyelte , akkor a férfi felé fordul.

-Ott!  - mutat a hídfelé jobb mutató ujjával. Közben ujból a könnyeit törli le az arcáról és kezdi remegő hangon.

-Ott ! Abba szennyvízvezető csőben van a házunk. Nincs benne viz!  A patkányokat, meg apukám mikor én megszületem kifüstölte mind egy szálig.  Igen mi ott laktunk anyukámmal.

-Férfi csak bólint. Őt nemérdekli hogy Vinn holl lakot az annyával. Meg az sem hogy nincs a szennyvízvezető  csőbe patkány. Férfit csak egy valami erdekli. Az  pedig,  hogy minél hamarébb idulhasson  észak felé.

-Gyüjön Bácsi. Biztos éhes már . Majd gyujtok tüzet és megnyársalom  a tegnap megnyúzott nyuszit. Tugya egy olyan kishordóban tettük aminek van teteje ,és a folyó vizébe sülyeztettük. Modta anyukám hogy úgy nem romlik el egy -két napig sem, mert a folyó vize hidegen tarcsa. –magyarázz Vinn és belemarkol a férfi jobb kezébe.  Vinn magával akarja vezetni őt. Vagyis a hídtól északra talán száz méterre a

                                                                                           13

 

szennyvíz csatornához , mely négy- ött kilóméterre a folyótól  felépült város szennyvizét szállította a folyóba még a hatalmas járvány kitörése előtt. Város most kihalt.A két és félméter átmérőjű  szennyvízcső nem szállít piszkos  vizet  már többé a folyóba.

-Gyüjön Bácsi. Biztos éhes már. Megtanított anyukám húst nyársolni. Higgye el. – rántja meg Vinn a férfi kezét. Férfi csak áll. Nemtud mit kezdeni a lelkét égető fájdalommal. Gondolkodik. Vinn újból megrántja a kezét és kéri hogy menjem vele a háznak becézett csőbe. Hát jó!  Százvalahány lépést mehetek ma még visszafelé is . Dönt a férfi. Lassan lépked Vinn melett.  Vinn néhány pillanat után megtorpan. Eszébe jut a folyó partján hagyott kimosott ruhák és anja puskája. Gyorsan fekapkodja azokat és a  férfi mellé torpan.

Mondja is röktön neki hogy a cső előtt majd kirakja a napra száradni a ruhákat. Férfi újból csak bólint. Őt nem érdeki hogy Vinn mit fog csináli a kimosott ruhákkal. Már azon gondolkodik hogy menjen e a lánnyal? Vagy forduljon rögtön észak felé, és hadja mögött ezt a szerencsétlen lányt.  De mikor a vízbe dőlt  vastag  akácfa törzsét kerülik  meg , megtorpan.

- Figyelj rám kislány! Én nem leszek apukád. Itt hagylak. Majd csak lessz valki aki  törődik majd veled. Más dolgom van. Arra a hegyek felé gyalogolok. – bök fejével észak felé. Épp sarkonfordul mikor a folyó vize feldobbja Vinn annya holttestét,

 

14

 

és mint egy farönk  úszik héhány pillanatig, később  belakad az akácfa vízbe merüló egyik ágába. Vinn kielyti nyalábjában szorongatott ruhákat. Nem birja ki. Keserves sírás hatalmába keríti. Igaz megígérte hogy nem fog sírni, de annya láttán elgyengül, enged a sírás kisértésének. Férfi közben a puska csövével előki az anyuka holtestét az ágtól melybe felakadt.

-A fenébe! Épp most kellet felakadnia mikor itt akartam a lányát hagyni! Na jó. Maradok vele estélig. De mikor elalszik indulok a kéklő hegyekcsúcsa felé az biztos. -   gondolja magába. Felkapja fűre ejtett nyalábnyi ruhát, majd nyakába akasztja a puskát és jobb kezével belemarkol Vinn bal felsső karjába.

-No vezes a házadba. No meg ne sírdogálj itt nekem! Látod végetted még a lelőtt kopaszoktól is  elfelejtettem a töltényeket elszedni.  Na nembaj, majd

később visszajövök. Ha jól látom néhány lépésre ott a cserjék között a szennyvíz csatorna.

De mia fenéjé mosott az anyád a lakásoktól úgy északra ötvenméterre? Nem lett volna neki egyszerűb rögtön a csö szája előtt kilötykölni a ruháitokat? –alig fejezi be a férfi, máris kezdi Vinn szipogva.  

Anyukám azt mondta hogy házunk előtt nem csinálunk semmit se. Csak azért hogy a rosszbácsik netudják meg hogy hol lakunk.

-Nem rossz gondolkodás. –ismeri be a férfi.

-Ez a házunk.-lép be Vinn elsőnek a csőbe.

 

                                                                                        15

 

- Ott azon a lyukon megy ki a füst. A fák ágai jol eltakarják a füstöt. De mi mégis száraz ágakat hordunk a csőbe és azzal tüzelünk.  Fehér a füstje a száraz fának ,  és csak kora reggel tüzelünk, mikor a folyóról magasba száll a pára. Tugya a füst meg a pára összekeveredik és ezért  nem lássák meg a füstöt a rosszbácsik .Ha anyunak lett volna még egy golyója akkor most ő is itt lehetne velünk. – felyezi be Vinn , ugyan is  a sírás újból a hatalmába keríti. Anyát látja ahogy az kevergeti a vadkaslevest a cső menyezetéről lelogó láncra akasztótt kondérbam. De most  csak a kondér sétál a csőbe , a lyukon beáromló  huzat miat mint egy óra ingája, a körbe rakott kövekközött a vastag hamu felett.

-Férfi szeme villámgyorsan végig szalad a  lakásnak használt cső belsejében. Város felől a cső bevolt omova  a szájától számítva  hét nyolc lépésnyire.  Vinn szülei ebben a barlangra emlékesztető csőbe találtak menedéket mikor a városból sikerült kiszökniük a félelmetes erőszakos rablóbandák elől. Magukkal, csak két nagy bőröndött, néhány flakon petróleimut, és kettő viharlámpát. Ezenkivül még két RK 25 tipusú sorozatlövő puskát, mindössze hetven darab puskájukba való töltényt, hoztak ami sajnos el is fogyott. Az utolsó kettő tőltényt Vinn anyukája épp ma lőtte el. Vinn apjának időközben sikerült valahol beszerezni néhány fedeles

 

16

 

húszliteres hordókat  melyben vizet és az értékesebb dolgaikat őrözték . Többek között az egyik hordóban voltak tárolva a puska töltények is. De az most üresen tántnog  a cső végében a földbeomlás előtt.

 -Cső déli oldalához volt állitva Vinn karnyi vastagságú ágakbó összetákolt kiságya . Szembe vele pedig, a szülei ágya volt szintén  karnyivastagságú ágakból . Az ágynemű pont mint Vinné az is vastag fűszénából és az állatok megmunkált bőréből állt csupán. A szabadkéményes tűzhely körül négy szék magasságú fűszéna kéve volt halyezve mint afféle ülő alkalmatoság.  

-Vinn hangossan zokog tovább. Igaz megíérte  a férfinak hogy ő jó kislány lesz, és még sírni sem fog,

Nem feledtte igéretét. De a fájdalom mely lekét mardossa e -pillanatokban  az sokkal erősbb tőle.  Sír tóvább, nem szégyelli a férfi előtt.

-Apját mikor megölték a kóborló rablógyilkosok . Őtt nem siratta sokáig. Hiányzik  az apja neki azóta is  , de anyukája meleg ölelései egyhamar az apa elvesztésének a beletörődésére késztette. Most épp a legfontosabbat és akit a világon legjobban szeret azt veszítette el. Az anyát.  Az oltalmazót. Most már nincs senkie a halálos járványsujtotta Nomitton bolygón. Egyedül maradt ma délelőtt ebben a szürnyű világban.

                                                                                          17

 Nem szégyenli, az ágya szélére ülve zokog tovább és közben fenhangon többször is kérdezi folyóra tekintve hogy”anyukám mért hagytál magamra?”” .

-Vinnt  anyukája arra tanította hogy a sírás az nem szégyen. Ezért nem is  szégyenli a sírást, nem is zavarja hogy a férfi látja könnyeit. Azzal sem törődik hogy a férfi leül melléje és goromba jobb kezével megsimítja fekete hullámos  husszú haját.

-Mit kezdjek ezzel a lánnyal? Vigyem maggamal a kéklőhegyek csúcsaihoz ? Van nekem elég gondom, nem lell nekem még egy nyűg a nyakmba. Talán hurcolom majd magammal réteken, és a kihalt városokon keresztül?No nem! Ő marad itt ebben a csőben. Megvárom hogy elaludjun és csendben távozok inne a szörnyü helyről.- felyezi be lelki viaskodását a férfi és hogy a zokogó lány nehogy gyanút fogjon arról hogy ő mégis itt akarja hagyni, ezért újból megsímitja fejét a lánynak .

-Vinn könnyes arcal fordul a férfi felé és kezdi szipogva.

-Bácsi ugye nem hagy magamra ? Nincs többé anyukám hogy vigyázon rám. Kicsi vagyok  még én.

-Vinn könyörgése mint egy puskagolyó ugy ütötte szíven a férfit. Lejti jobb kezét Vinn gyönge fekete hajáról.  Meghatódás  a hatalmába keríti.  Fel is ugrik  és kirohani készül a lakásnak használt szennyvízcsőből . De megtorpan, mert váratlanul,  kintről emberi hangokat hall.

 

18 

 

Rögtön lövésre emeli a puskát és Vinnre is rászól közben hogy ne zokogjon tovább. Vinn megszeppen. Épp könnyeit kezdi törölgeteni mikor érthető emberi beszéd foszlányai tölktik ki a csö belsejét.

-  Erre valahol lehtnek!

-Pontossan! Én láttam a „Nagyhajút” mikor a ribancnak  lányával együtt erre gyalogoltak. –válaszol is rögtön egy másik félemetes hang. Férfinak nem kellet Vinnt csittítania. Vinn jóltudtta hogy rossz bácsik közelednek, és most csendbe kell maradnia. Igy tanulta az anyukájától. Közben a férfi a cső oldalához simul és lővésre készen tartja a sorozatlövő puskát. Mikor már a léptek zaját is hallották mindketten, akkor a férfi Vinn felé fordul és balkezén mutatja neki hogy ött elvetemült gazember közeledik feléjük. Vinn lelkét a rémület kezdi elönteni. Kapkod is  a levegőért, tétován hol jobb-hol bal kezét nyújtja a férfi felé ki néhány pillantig a rémülettől eltorzult arcán felejti tekintetét .

- Bujj az ágyalá! És nefélj. Most! Vagy ők , vagy mi hallunk meg! Nomitton bolygón ez a törvény. –sutoggja Vinnek, ki közben már be is mászott a szülei ágya alá. Tágra nyitja szemeit és úgy figyeli a férfi minden mozdulatát. Meglepődik azon hogy a férfi, kit ő csak bácsinak szólit, az mint egy vérengző kóborkutya szimatol a levegőbe. De már egy pillant után már hasra is vágja magát, kibiztosítja a puska

                                                                                         19

elsütő mechanizmusát majd óvatossan a zárduga- tyút is hátrahózza hogy a csőbe ugorhasson egy golyó.

-Biztos  vagy te abban hogy a ribanc lányát és azt az átkozottat láttad erre jönni? –kérdezi újból az a goromba hang ,  a cső szájától  tiz lépésre.

-Ha mondom! Itt valahol tüntek el a szemeim elö a bozótba. – válaszolja a másik félelmetes hang magabiztossa.  

-Azt mondod hogy a ribanc lelőtte két emberünket?

A főnököt meg azaz férfi kire már néhány éve vadászunk? Ezt te mind láttad?

-Láttam!  Csak a „Nagyhajúnk” mindég van golyója  a puskájába. Azér rohantam hozzátok oda híd lábához hogy hívjalak benneteket mert nektek van puskátok meg golyótok is.-  magyarázza a szemtanó. Társai gyávának tartották ezért. Ugyanis  elszökött a csata színhelyéről. Megilyedt a „Nagyhajútól” . De most nem röhögik  ki.

-Titokban ők is féltek az észak felé  gyalogoló férfitől a „Nagyhajútól” Azt nemtudja  senki    hogy mért gyalogol észak felé. Csak annyit tudnak a „Nagyhajúról”  hogy az egy ideje  északfelé gyalogol és nem kérdez semmit  attól akivel találozik. Rögtön lő!  Bár ki is megszólitotta már, vagy felajált neki ötven golyóért egy fatal asszonyt , azt is   abban a pillanaban lelőtte. Még a nőt is ott hagyta élve . Az sem kellet neki.  „Nagyhajúról” minden féle mende –

20 (természetesen lektorozni is lellene)

 





Weblap látogatottság számláló:

Mai: 1
Tegnapi: 6
Heti: 7
Havi: 189
Össz.: 9 889

Látogatottság növelés
Oldal: kis újvilág
Kis újvilág - © 2008 - 2017 - bbnovella.hupont.hu

A HuPont.hu egyszerűvé teszi a weblapkészítés minden lépését! Itt lehetséges a weblapkészítés!

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Laptop 1 Ft-ért? Regisztrálj most! - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »