Fantasztikus kis regények

Kiméletlen helyzetben került nő és férfi együttléte ..........




 

                                              Utazás

-Keleten, a kéklő messzeségben vörösödött már  a folyó partján kigyozó akácfa erdő felett az ég alja, mikor hangos füttyentésel indult észak felé az öreg gőzmozdony a pálya udvar fénylő sinpárain. Pirosra festett küllős kerekeit  hatalmas gőzfelhő  árasztja el egy pillanat alatt, még azok  többször körbe fordulnak egyhelyben  a simára kopott sinpár tetején,  közben még  szikrákat  is pattogtattnak  a gőzfelhőbe. Lassan a mozdony erőteljes  sóhajokkal vontattni kezdi a százhatvan utasszálító vagonját .

- Nem messze a vasút állomástól hosszó vashid ivel át  a kelt felé kanyarodó folyó  felett.  Hid magasba  emelkedik a gyorsan rohnó folyó hullámai felett, ezért  a teherszálitó halyók árbolcai sem  akadnak  meg  a félmétertől is vastagabb híd alsó vasvázában mikor tölle száz méterre levő kikötőbe  usznak az alatta át a folyó fodros hullámin.

- Magas a híd. Ezért jó hosszan  fokozatossan  emelkedik a töltés is mindkét végén a hidnak  melyekre  a sinpárakat is építették.

-Mozdony kereki olykor  megcsúsznak még, a  kapaszkodón a híd felé . Az első kissebb kereki fölé, mindkét oldalára szerelt gőzhengerből méterre is kicsap a fáradt forró gőz csóva mely a töltés oldalára hajló cserjéknek zöld leveleit  azzonal le is forralja. Sok volt  az utas. Ezért is kapcsoltak az állomáson száz utasszálító vagont és még hatvan teherszálító vasúti kocsit a kopott fekete szinű mozdony után.

-Kérdezte is az idős ősz mozdonyvezetőt a vasútállomás főnöke.

-Uram! Biztos benne hogy a mozdonyja eltudja vontattni mind a százhatvan vagont Gigg várossába ezzel a rengeteg rakománnyal és az utassal?

                                                                                                               1

 

Az ősz mozdonyvezető csak bólintott.

-Hát nem sokkal idősebb a mozdony mint én!

-De még sosem hagyott cserbe! Pedig már sok utatt lejártunk együtt, esőben, fagyban. Biztos lehet főnök abban hogy most is elcsattogunk Gigg várossába. Nem először teszi meg ezt néhány száz kilómétert ez az öreg mozdony. –vállaszolta büszkén   az idős öszhajú ember.

-Hangos csattogásal gördül fel a mozdony kerekeki a vashidon átfutó sinpárra.

-Dobj Zek néhány lapát kőszenet a tűztérbe. Én addig csavarok el a gőzből kicsit! -kiáltja a mozdonyvezető, és közben mindkét kézzel belmarkol a tányér nagyságú szelep küllős kerekébe amit rögtön bal felé körbe is fordít kétszer.

-Nó így ni. Hídon vagyunk öreg fiú!  Még az kell hogy leszakítjuk magunk alatt ezt a nyavajás hidatt!

-Mozdony lassul. Gőzt sem fujja ki magából már oly mérgessen mit a sárkány a tüzet. És még a gőzfelhőben gördülő   kereki is barátságossaban  csattognak a hidon átfutó sinpáron mely már az égboltra kapaszkodó nap sugaraiban csillognak. Zek ekkor leteszi hátamögé a széndobáló lapátot, és leül  szembe az ösz hajú emberrel a mozdony kabinjában azt is  a nyitott ablaknyílása elé. Kicsit helyezkedik és kidugja a kocos fejét az ablakon és   a híd felé pillantva megjegyzi. .

-Most futott keresztül a rámpán az utolsó teherkocsi  is.

-Jó hogy szóltál Zek! Máskép efeledtem volna elköszönni Aba városától! – ugrik fel az ősz ember a vezetőnek szánt bőrel bélelt mozdony kabinba épített  fémlábú   padocskáról  és rögtön jobb kezével meg is húzza kétszer egymás után a manóméter  mellet,  a láncon himbálódó körte alakú foggantyút ,

2

 

de  még a megszokott füttyszó visszhangjára várt addig a mutató ujjával megkopogtatja a három manóméter üveg lapocskájait is .

-Igy szokta ellenőrizni hogy nem-e akadt fel a gőznyomását mérő óra mutatója. Igaz csak egyszer felejtette el ellenőrözni azt is még legény korában. Akkor nagy baj is történt!  Felakadt a manóméter mutatója! És néhány percig huszonött atmoszféra nyomást mutatott a harmadik gőz tartály. Az volt a megengedett gőznyomás. De mivel a mutató felakadt , a fiatal mozdonyvezető  nem vette észre hogy túlnyomás uralkodta el magát a tartályba.

Egy pillanat kellet, és a  tólnyomástól megrepedt, rögtön a kémény hátamögött levő harmadik hevitett gőz tartálya. Borzasztó látvány volt az számára. Még ma is látja azt, hogyan forrázza le a tartályból kiáromló gőzcsóva a vasút mellé ültetett akácfákat húszméter hosszan, ráadásul még  sodorta is az agyonra főtt leveleket százával   a magasba mint ősszel ahogy  szél szokta , a száraz leveleket.

-Ezt napot szeretnél elfeledni. De  minden erőlködésére még ma sem  sikerült kitörölni az emlékezetéből.

-Akkor is hajnalba indult Gigg várossába. Elhagyták  a hidat . Már a pusztán robogott a mozdony  teljes gőznyomásal , mikor egy fiatal anyuka belép a mozdony kabinjába a nyocéves kisfiával. Zek vezette őket a mozdonyhoz a szenes kocsi oldalára épített hídon keresztül.

 Még  most is hallja az anyuka kadves hangját.

-Mozdony vezető bácsi! Ugye megengedi ennek a kisfiúnak hogy nézelődjön itt a mozdonyba?

– kérdezdi símogatva   kisfia barna göndör  haját a  szégyenlős  jó vágású anyuka . Az ösz hajú ember akkor még  legény volt. Végig futott az anyuka derekán a tekintete, és óvatossan az ablakhoz vezette a kiváncsi fiút.

                                                                                                                 3

És már  mesélni is kezdi  a mozdony működését,  Addig  az ifjú Zek, a kisfiú anyukát saját halyére ülteti.

-No dobok már néhány lapáttal a tűzre! – mondja  a padon helyezkadő anyukának.   Néhány lapát szénből Zek jóval többet dob  a tűztérbe. Talán a fiatal anyukának akarja megmutatni azt, hogy, hogyan feszülnek kar izmai mikor a szén rakásba tolja a lapátot.

-Tűz lángra kap, erőteljesebben forralja a vizett.Közben a gőznyomása is egyre  jobban emelkedik.

-Nézd csak fiam, ez az óra mutatja hogy mekkora nyomások uralkodnak  a  gőztartályokban! – épp hogy kimondja, mikor  fülsüketítő sipítás nyomja el a mozdony zakatolását. 

-Ja Istenem! Kirepedt az egyik gőztartály Zek! – kiáltja mozdoynvezető , és már is az anyuka ölébe löki a kisfiút.

-Zek ! A biztonsági szelepeket kinyitni mert felrobbanunk! – üvölti , közben  ő elkapja a szelepek kereki közül az egyiket, amit gyorsan teker is jobbra.  

-Gyereünk nyitogasd már őket Zek!- kiáltozza torka szakadtából.

-A biztonsági szelepek sorra nyilnak.  A mozdony kereki között a slipperfákra üvöltve csap ki a felhevült gőzfelhő, mely őkölnyi köveket sodor magával és pillanatok alatt   teljesen  el is nyeli a tízméter hosszú mozdonyt . Ez allat  ifjú mozdonyvezető teljes erejével magafelé rántja a fékező kart is, hogy a vagonok kerekinek fékező tartályába is tóduljon gőz, ezzel is elősegítve azt  hogy a túlnyomás gyorsabban leessen  a mozdony gőzfeljesztőében. A vonat szerelvény összes kerekei egy  pillant alatt a mozdonyéval eggyüt csikorogi kezdenek  a sinen . Nyolcvan métert csuszik az egész szerelvény mire végre meg tud állni.

- Csap kezével egyet az ősz mozdonyvezető.  Így akarja elhessegetni a rossz emlékképeit.

4

 

- Már az utolsó teherkocsi is legördül a vashídról ,mikor  az ablakon előre pillant a végét sem hosszát nem látható   hullámos rétet kettő szelő fényes, nyil egenyes sinpára, mely  messze északon  elmosódnak  a kéklő messzeségben .

-No öreg fiú akkor indulunk Gigg városa felé teljes gőzzel! –mondja a mozdonynak, és közben a teljesen kinyitja a gőz vezeték szelepét.

-A felhevitett gőz betódul mindkét oldalt, a kiskerek közé épített hengerekbe. Mozdonynak mind a tizenkét kereke felpörög  a sinen, és mint kialvó csillagszóró szikrákat  dobnak  a hengerből kipöfékelt gőz felhőbe.  Lassan gyorsulni kezd a mozdony és  egyre erőteljesebben zakatol. Zek tíz lapát kőszenet dobb a tűztérbe, közben a mozdonyezető megkopogtatja mind a három manóméter üveglapocskáját.

-Teljes gőznyomásunk van Zek!

-Valóban?– bólint Zek és leül a padra rágyújtani. Őt  nem érdekelt a gőznyomása. Neki az volt a munkája hogy csak fűtse a mozdonyt, meg a gőzfejlesztőben vizet engedjen mikor a víz majdnem már elpárologott . Kedvetlenül kidugja a fejét az ablak nyíláson és  a délibábbal együtt táncoló rétet bámulja. Épp mondani akarta hogy úgy nyolc óra lehet, de a főnöke közbe szól.

-Nézd csak Zek! Már hatvanöttel robog az öreg fiú! Zek újból bólint.

-Mentünk már nyolcvan öttel is. – csap a kezével bágyatan.

-Nézd! Egyre csak gyorsulunk! Már hetven kettőt mutat a sebesség mérő óra! – kiáltja büszkén a mozdonyvezető kipirosodva.

-Mondtam már , nyolcvan öttel is futott már az öreg fiú. – csap újból Zek és tovább bámulja a délibábbal együt táncoló rétet.

-Ugyan már Zek, de akkor nem vontatott az öreg fiú

                                                                                                                 5

 

százhatvan vagont!

-Hát nem... De akkor nyolcvan teherkocsit húzott az öregfiúd megrakva kővel . –jegyzi meg Zek.

-Elég! –csanttan fel a mozdonyvezető.   Inkább nézd meg hogy hány fokos a gőz! Zek lustán felkel a padról és a táynér nagyságú hőmérő elé áll.

-Kettőszáz nyolcvan.

–Menyi?! Ugrik melléje a mozdonyvezető.

-Kettőszáz nyolcvan! – ismétli meg Zek és mindtha az ajtón kopogtattana úgy ütögeti meg a kerek hőmérő üveg lapocskáját a szénporos kezével. De a mutató nem mozdul. Inkáb szemlátomást halladt feljebb. –nem akadt fel. Jegyzi meg  utánna.

-Zek a hőmérö mutatója sosem akad fel!- magyarázza a mozdonyvezető és ő is a hőmérő számlapjára tekint közbe.

-Hogy mi van ezzel az öreg mozdonnyal ma? Úgy rohan a százhatvan vagonnal mintha csak a csoda szállta volna meg! Zek közbe vissza ül a helyére, és közömbösen kezdi.

-Főnök nemakartam elmondani, de most mégis megmondom hogy mit beszélnek magáról a fiatal mozdonyvezetők esténként a büfében.

-Tudom! –csattan fel az ősz ember. Azt Zek ! Hogy legény

 

                                                                                                            6

koromba elbámészkodtam egy fiatal asszonyon és azért felrobbansztottam a harmadik gőztartályt!

-Nem. Dehogy! Arra már senki sem kíváncsi.

-Hát beszélj! Milyen ostobaságokat beszélnek róllam  azzal a ronda szájukkal?

-Azt beszélik hogy a maga és az öregfiú között valami fura kapcsolat létesült.-válaszolja a fejét vakarászva Zek.

-Zek! A mozdony egy vastömeg. Nem ló! A lóvakkal meglehet barátkozni.  A ől nem hosszabb hídon a kantin és a mozdonyt összekötő rácsos híd padlóján. Zek mindég félve lépkedet át a hídon. Ha lenézett , akkor a gyorsan futó silpperfáktól rögtön kinos szédelgés szált a fejébe.

Most is  csak a kantin vagon ajtaját nézte még lépked a rácsos padlón. Gyorsan be is lép a katin kocsi kis előszobájába. Ott már nem fogdosta a szédelgés.  

Az   három  méter hósszú helység volt. A kantinba dolgozók öltöző szobájuk . Egyben itt is aludtak jobbról a sarokba épített fából gyártott ágyon. Az ágynak szemben a menyezetig érő két ajtós barna színű szekrény volt állítva, az is úgy hogy megsem lehetett mozdítani. Zek épp előtte lépked el. A kantin kocsi ringására ütemesen ki-be csapkodó ajtóját becsukja szekrénynek, utánna fejcsóválva nyomja le a két csilagosnak titulált éterem bejárati ajtaját. Számtalanszor már becsukta a szekrény ajtaját. Unja már csukogatni őket. El is dönti hogy elősször a kaluzt fogja figyelmezteni, és csak utánna szól a kantinos fiatalsszonynak.  Az szép nő volt. Őt a vasútállomás  szépének  nevezték a mozdonyveztők. Elvált asszony. Ráadásul még szép test alkatú is . Dús kebblek, formás csípő és vonzó lábak , melyeket a  libegő térdig érő szoknyával  igyekezett eltakarni a kíváncsi mozdonyvezetők tekintete elől.

Jó reggelt Zek úr! –köszön a paráyni konyából Szelén .

-A mozdonyvezető reggeliért jött?  Ma valahogy  Omer úr hamar megéhezett!? Ja és ahogy veszem észre a kantinos kocsi kerekei csattogásáról ,

8

 a főnöke, az öregfiú hasa alá vágot az ostorával! – csicsergi gyorsan ,  még a narancssárga tálcába teszi a két jókora csészét a gőzőlgő kávéval, és két tányér borsó főzeléket egy –egy nagy adag  kirántot marha szelettel.

-Tessék Zek! –nyomja a kezében a tálcát Szelén és libegve lépked vissza sütő elé hogy az uraknak,  a megrendelt reggeliét készítse tovább.

-Ez a nap fura! Az urak is borsó főzeléket rendeltek, és tudja

Zek , mi a legfurcsább? Épp harmincat! De én is harminc éves vagyok ma. Ráadásul Omer úr öreg fiúját is harminc-as mozdonynak  hívják hivatalossan.  Hát nem furcsa?

-Zek csak hümmög tácával a kezébn. Mintdha gondolkodna.

-Ja! Meg a hídtól számítva pontosan harminc kilóméterre repedt meg az öregfiú harmadik gőztartálya tizenött évvel ezelőtt  agusztus harmincadikán !  Zekk elhallgat. Csak  áll az ajtóban, és Szelén  libegő szokyája szélét bámulja.

-Jut szembe!- kezdi,  fejét vakarászva.

- Az a nő is!  Akit a fiával a mozdony fülkébe vezettem akkor... – de nem fejezhette be mert Szelén közbe szól.

-Zek? Tán nem azt akarod itt kimakogni nekem, hogy azaz asszony is harminc éves volt?

-De épp azt!- bólint fejével Zek és az ablak elött  elsuhanó vasúti táblára tekint.

-Látta Szelén kisasszony?

-Ugyan mit?

-Hát kilóméter jelző táblát!- válaszolja riatt tekintetel.

-Zekk ! Én fejedre  borítom a reggeliteket tálcástól ha az elhagyott tábla  a harminc kilómétert jelezte.

-Akkor borítja is rögtön. – válaszol Zek vállat vonva, és az ablakra mutat. Szelén  meglepődik . Még a merőkanalat is kielyti kezéből az asztalka mellé.

 

                                                                                                                9

 

-Jé !! Az akácfák!? Te Zek! Én nem emlékszek erre az akácfa sorra! –makogja.

-Igaza van Szelén ! Mult héten is Gigg várossába robogtunk. És itt! Akácfa sor nem volt! Itt az ajtóban vágja el a nyakamat ha hazudok!- bizonygatja Zek.

-Várcsak Zek  kalauz is aki egy hete dolgozik itt a vonaton, az is harminc éves, ha jól tudom?

-Azt jól tudja. Mondta is  tegnap reggel a kalauz , hogy harminc évet kellet élnie, hogy látjon ijen szép nőt mint maga. Valóban furcsa ez a mai nap.

Maga is tudja Szelén kisasszony hogy  ma még rásdádsul épp agusztus harmincadikát   is írunk.

-Elég Zek! Erigy ! Mert a fejedre boritom a kezembe levő

borsós tálat!- kiált rá  Szelén és kitoloncolja, közben Zeket a folyosóra.                                                                                          

-Milyen egybe esések? De azok az akácfák  ötven- hatvan méter hosszan a vasút mellet? Hogy azok hogyan kerültek ide!?- magyarázza  Szelén borzongva, közben  kinéz az ablakon. Talán nem is jól láttuk Zekkel. Rögtön be is rántja fejét és még vörös összekócolt hullámos haját simítja végig az idő alatt, a bokájától egészen az orra hegyéig libabőrös lett.

-Ez őrület! Épp az utolsó teherkocsi elhagyta az akácfa sort! Abba hadja a reggeli készítést és ahogy csak lábai birják a mozdony fülkébe rohan.

-Omer úr! Maga látta az akácfa sort?- kiáltja

-Láttam. – válaszol az idős mozdonyvezető. De mért olyan zaklatott Szelén kisasszony?

-Hogy mért? Hát Zek megesküdött hogy mikor a múlt héten utaztak Gigg várossába az akácfa sor nem volt ott a vasút mentén!

 

10



 





Weblap látogatottság számláló:

Mai: 2
Tegnapi: 4
Heti: 7
Havi: 92
Össz.: 13 914

Látogatottság növelés
Oldal: Utazás
Fantasztikus kis regények - © 2008 - 2018 - bbnovella.hupont.hu

A HuPont.hu egyszerűvé teszi a weblapkészítés minden lépését! Itt lehetséges a weblapkészítés!

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Laptop 1 Ft-ért? Regisztrálj most! - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »