Kis újvilág

Szellem Kastély................ . kis könnyű regény,,,

 

 

Utánna, rá sem tekint. Nyugttan megkerüli, és Zeke hátizsákját rázza ki. Mivel számára abban sem  volt semmi fontos, így rögtön a tűzbe dobja, csak a három tölténytárat teszi a nő ball csipője mellé, és utánna  a főnnök hátizsákját nézi át.  Abban sem talált semmi fontossat ezért   azt is tűzbe dobja, majd mozdulatlan marad, mintha töprengene valamin.  Később felveszi a bokáig érő fűből a főnök sorozatlővőjét és a nő elé lép, és a meléje dobott hátizsákra  fekteti, melynek csöve  abban a pillnatban a nő  formás ball comjára billen. Nő összerezen a puska csö hideg érintésére, le is löki azonnal, könyökével, és utánna az üres bádogdobozt ő is a tűzbe dobja . Épp mondani akarta kissé gúnyossan hogy „ köszönöm”, akkorra a féri megszólal.

16

 - Az a puska magájé.  Még szüksége lessz majd rá. -mondja  és vissza ül a helyére, de mielőt kényelmessen elhelyezkedne, még egy méternyi hosszú deszkadarabot dob  a tűzre.

-A nő  elgondolkodik. Vajon mért is lenne neki  szüksége a fegyverre. Ő még nindég abban bízik hogy mihánt reggel lesz akkor a  férfival, vagy épp maga,  de elmegy valahogy a legközelebbi rendőállomásra, és bejelentkezik majd. Feltekint az égboltra, ’éjféllehet, ezt állapítja meg  a feje felett ragyogó Holdról és egészen keleten az égbolt aján a világoskéken csillogó Földről.

  -A keserüség egy- kettő rá is tör, de már néhány pillanat múlva meg is csillanak a könnycsepek fekete szemeiben. De nem szégyeli a férfi előt, hogy sír, ki néha rá is tekint nagy érdeklődéssel. A nő, ebben tekintetben némi sajnálatott vett észre, ezért letörli az arcára csorgó könnyeit, majd szemébe hulló fekete hosszú  haját félretolja, és  a férfi felé fordítja  az arcát.  

- Uram. Kezdi tétován. Szeretném ha meghallgatna. Azt már tudom hogy maga nem én végettem ölte meg ezt a három embercsempészt, meg azt is tudom hogy, magát nem érdekli hogy velem mi is lessz ezen az átkozott bolygón.

- Ezt azzal bízonyicsa, hogy az ölembe dobta azt a pénztekercset amit én adtam az elrablóimnak, és még azzal is, hogy fegyvert is ad. De higgye el, akár hiszek magának , akár  nem, akkor is magára vagyok itélve.  Teccik magának ez, vagy nem, akkor is  elvárom hogy most segícsen rajtam.  He nemakar. akkor rögtön lőjön le vagy üsson agyon, ugyanis ahogy elnézém magána az emberölés  egészen jól megy. Vagy is az a név nem is illik magára hogy „ patkány” vagy „ éjjeli vampír”  inkáb mongyuk „ ember mészáros” , Nő kifuald. Néhányszor levegőt vesz, majd tovább folytatja. Hollgasom végig kérem.

                                                                                                                                       17

 

 -Két hónapja veszet el a lányom, be is jelentettem a rendőrségen. Egy hete felkereste két belügyes azzal hírrel hogy  az Esztellai kórházba találtak rá, és kétszázezer törét kell kifizetnem a gyógyításáért. Gondolhatssa hagy mit érezztem örömömbe, meg- értheti az örömömet ha maga is ’apa ’ vagy ha volt. No hagyuk ezt.

-El is mentem a bankba fel is emeltem az említett pénzz összeget, és rohantam az Esztellai kórházba, ahol a fertőző osztályra vezettek , mert úgy vélték hogy kikell engem is vizsgálni.

- Persze előtte átadtam a sok pénzt. Ez után  engem elaltattak és ide Nomitton bolygóra hurcoltak. Mid ez előtt váltam el a férjemtől, az is nagyon megviselt. Ja, ez magát úgy sem érdekli,de kérem akkor is hallgasson végi. Válas után megismerkedtem egy pipogya csillagász mérnökkel, ki a ’bolygók benépesítése’ kisérleti osztályán dolgozik. Igaz a munkájában kiválló, de a nőkkel nem tud bánni. Vagyis . No mindegy. Ő egyszer feljött a százhuszadik emeletre hozzám, és egész este a munkájárol beszélt. Többek között felemlítette azt is hogy, Nomitton bolygón az élet, pontosan így mondta egészen jó emlékszek a szavaira :

-Nomitton bolygón maga a pokol uralkodik , ő bizonygatta még azt is, hogy az összes Földi ország közös megegyezéssel a bolygóra szállítja az egész veszélyes szemete, méghozzá az össszes Földi bűnözökkel eggyűt. Természetesen én nem hittem el neki, de most , amit látok, alig akarom elhinni. Magát az biztos nem érdekli hogy én a Királyifegyvergyár,  fegyverek eladásának a főosztály vezetője vagyok, no mellékes. Úgy gondoltam ha az  amit ő mesél, igaz lenne, akkor én úgy is hallottam volna rólla.  

 -  Igaz nő vagyok.  De  mégsem vagyok buta, ahogy a Földiek szokták mondani ” liba” amit látok csak abba hiszek, de sajnos egyre többet kell elhinnem a bolygóról, mert most, látom, és érzem is saját bőrömön a csupasz valóságot.  

18

 

- A beszédtől teljesen kifullad a nő, el is hallgat, közben letörli az arcára csorgó könnycseppeket újból, majd  nagy levegöt vesz és folytatja. Tudom hogy magának az én könnyeim anyit sem ér mint ezekne a gazembereknek az életük, akiket itt lelkifurdalás nélkül megölt.  De nem azért sírok hogy megsajnáljon, csak azért mert  fály hogy bajba vagyok, és félek mint midenki más, ért ?

-A férfi rátekint, és csak eggyet bólint, majd észak felé fordul és szúros tekintetét a sötétségbe mereszti. „talán vár valakit” –gondolja a nő, meg is akarja kérdezni,   de a férfi hirtelen feléje fordul, majd kérdezi is mogorván.

-Magát hogy hívják?. „jé a fickónak megesett a szíve rajtam , létezik?” –kezdi a nő  a gúnyolódást.

-  Erra Dé-nek. A lányomé meg Wahh Dé. A válas után az annya nevét kívánta viselni, nem az apjájét. Tizennyolc éves, ha épp eredekli.

És magát hogy hívják? –bátorodik fel közben  Erra. A férfi lecsapja a fejét, az arcán jónéhány arcizom megrándul, amjd néhány pillanat múlva válaszól.  

-A bűnözők „patkánynak” a tisztéségessebbek meg „éjjeli vampírnak” –és hirtelen elhallgat. Néhány pillanatig nem szól semmit, Ez Errának épp elég idő volt hogy kigondolja a következő kérdést, épp kérdezni is akarja, de a férfi váratalnul csak annyit mond.

-  Segítek a lányát megkersni. – és újból észek felé fordítja fejét, és úgy mint az előbb barna szemeit a sötétségbe fúrja .

- Tugya mondtam már nem kívánom ingyen. Eladom az Ezüstfenyő- erdőben levő kastélyomat akkor kifizetem az utolsó  töré-ig. –válaszol Erra örömmel.

- Nem kell a pénzze. –motyogja  a férfi.  Közben talpra áll, és indul az ország út felé, de már néhány lépés után hátra is fordul és oda szól  Errának határazottan.

- Látom érkezik Zeke barátnője, megyek és elküldom a másvilágra azt  a kis ribancot is , hogy ne hozhason a világra több bűnözőt.         

                                                                                                                     19

 

-Uram! Uram! Könyörgom, neölje meg azt a nőt, hiszen ő magának nem tett semmi rosszat.- kiáltja Erra ,  közben felugrik, és a férfi után akar rohnni, de a magasarkú cipőkben egykettő hasra esik. Ekkor   észak felől  jármű zúgása riasztja szét az országúton rágcsáló patkányokat. Erra már nem látja a férfit az árnyékokba bújt akácfa bokroktól, de még egyszer utánna szól könyörgőn, hogy nelője le azt a  nőt.                                                                                                              

- Néhány pillanatig még térdelt a bokáig érő porcfűpázsiton, később  sírvafakadva talpra áll, és  visszabotladozik a tábortűzhöz.

A három holtest láttán, a félelem egészen rátör, és ezért eltávolodik talán öt-hat lépésre a tábortűztöl, és remegve leül, az őrtörony egyik leomlott tetőszerkezetének  vastagabb fagerndájára. Remegését  egy pisztolylövés, és  úgyanabban a pillanatba a puskalövésének dörenése, utánna egy jármű felborulólásának zaja állítja meg, azt is  egy pillnatra, de már később újra teljes testében remg is tovább mint a kocsonnya. „ ez az őrült lelötte a nőt”-gondolja, még korholta  volna a férfit talán fenhangon is , ha váratlanul nem hangzik  el valahol közelben  az a vérfagyasztó üvöltés, ami nem embertől, és nem is  állatól származik.  „jaj mivolt ez” – villna át az  agyán és  azzonnal talpra is ugrik, rohan is pislákodó tűz felé, de a sötéteben a főnök holtestében megbotlik és Zeke hullájára  zuhan.

-Rémülten ugrik is  fel, de a fekete miniszoknyája széle megakad a  bozótból kiálló betonvas hegyes végében, ami egésszen a korcáig fel is hasítja, így  formás jobb combján a tűz fénye fel is csillan azzonnal. Erra nem törődik a szoknyájával, felkapja a neki szánt  sorozatlövő puskát, görcsössen szorongatva azt, és úgy,  a közelébe sűrű tarackal benőtt hordó nagyságú földbucka mellé hasal, és rögtön  az a rémísztő hang felé  céloz.  

„hol ez az őrült” – gondoja is közben . Erra úgy érzi hogy az idő most megállt. Semmi sem mozdul, még a sötét árnyékok sem moccanak, egy árva hangot sem hall, csaka az ezernyi tücsök ciripelését.

    20

 

-Talán fél órát is hasal a bokáig érő porc fűben, mikor újból elhangzik ugyanaz a vérfagyasztó üvöltés. „hol a fenébe tűnt az a „patkány, vagy miafene a neve” – szidkolódzik is Erra magba, majd néhány pillanat után meg is jegyzi fenhangon:

- Most mikor itt kellene hősködnie ennek a miafene „patkánynak”  elő nem mer bújni. Ebben a pillanatban egészen közel,  amerről az a félelmetes üvöltés halladszódott, fény villan, és ugynabbana pillanatban  dörren egy puska, később  hangos hörgés keveredik a dörrenés viszhangjába.

Erra annyira megrémült, hogy még gondolni sem mert semmit, mindaddig még a sötét árnyékok közül előnemlép a „patkány”.

„ no előmert bújni az a hirhedt „patkány” – villan át agyán a gondolat, majd felugrik, és akarja is rágalmazni azzonnal a férfit, ki abbana pillanatba elébe dob egy levágot emberfejre  emlékeztető szörny fejét. Erra ahogy megpillantja a hamuszürke kopasz szörny fejét, a tűz fényében, abbana pillantban arcala földhöz is  vágodik eszméletlenül. A férfi fellocsolja, majd  tűz közelébe viszi izmos karjaiba, és felülteti. Erra hadtta hogy a férfi felkapja mint egy zsákot, de azért  mégis  annyit megjegyezett magában „ jé , de erős ez a „patkány” vagy mi a franac is a neve” .

- Kér még vizett? – tartja a szájához kulcsot  a férfi. „ iszik a guga a te kulacsodból” –gondolja, és eltolja azzonal a  kulacsot jobb kezével.

- Jó, ha szomjas lessz akkor majd kér vizet.- bólint a férfi és a levágott szörny fejét gúrítja bal csizmája orrával  Erra elé hogy jobban láthassa. „ fúj te őrült, azt akarod hogy  újból eszméletem veszítsem” dühöng  is  magában”

- Uram, kérem vigye ezt a szörnyűséget a szemem elöl! – kiáltja borzongva.

                                                                                                          21      

- Nézze csak meg egész közelről. Ezek, a maguk, Földieknek a félre sikerült klónozott emberei, vagyis a katonai célokra kisérletezett katonái.

 -Ákár mik is, de akkor is vigye a szemem elől, mert rögtön felfordul a gyomrom! –kiáltja  Erra ökrődve, és elfordítja a fejét.

- Sajnálom , nem mi Nomittoniak kisérletezünk az emberi fajjal , hanem maguk. Nézegese csak, és tudja meg hogy mitmüvelenek maguk  Főldiek. – magyarázza a férfi és a pislákodó tűzer dob még három félméteres deszka töredéket.

 „ tudod mit te „patkány”- te csak nézegesd, de én ráse nézek” – gondolja , és Erra bizonyitékul becsukja mindkét szemét, és úgy kérdezi gúnyossan.

-Élvezettel lőtte le azt a nőt, ott abba a rozoga jármübe, ami később fel is borult. Hallottam a lövéseket és azt is hogy a jármű felborult. –teszi még hozzá. 

-Nem élvezettel!  A nő kezte, én csak védekeztem, és egy teli tárat kattint a puska vázába, közben  folytatja egésszen közönbössen. Nem akartam megölni mert megkért rá, de mikor a nő meglátott, tüzet nyitot rám és lelőttem. Ennyi. –válaszol  a férfi, és a puskát az ölébe fekteti gondossan, mint annya a gyermekét ahogy szokta. „ ez nem igaz,,,,, az én  kedvemé,  ez az embermészáros nem ölte volna meg a nőt „ – hüllődözik  Erra, majd kérdezi is rögtön .

- Azt akarja uram mondani, hogy az én kedvemé nem lőtte volna le azt a nőt, vagyis  a„ ribancot „ ahogy az előbb nevezte? A férfi lecsapja a féjét, majd kis idő múlva válaszol.

- A nőt nem lőttem volna le, de a labort muszáj volt, mert ha nem ölöm meg , akkor most magából vacsorázgatna. „mitbeszél ez az alak, hogy ez, az, izzé, megakart engem  enni , no minden lehet Nomitton bolygón, de ilyen semmi félekép sem létezik” csattan is fel  magában, és férfihez közelébb fészkelődik, mert távolból három –négy hasonló üvöltés remegtei meg az ígyis feldúlt lelkét.

 

22

 

-Lassan rápillant a levágott labor fejére, és mindaddig nézi még az ránem kacsint, de akkor Erra előtt hirtelen elsőtédedik minden, és ha a férfi elnem kapja ball erős karjával, arcala földhöz vágódik.

- Erra csak néhány pillanatig volt eszméletlenül, mert a férfi egy kis pofonnal észhez is téríti, és nem is kérdezve, Erra eltátott szájába önt néhány korty vizet  a kulacsból. Erra krákogva le is nyeldesi, később  fintorogva eltolja a kulacsot ball kezével, és  a szemébe hulló fekete haját megigzítja, utána  a félre csúszott szoknyájával eltakarja, a tűz fényében csillogó kihívó combjait, melyekre a férfi rá is tapaszja a szemeit egy pillanatra.

     „ bámészkoc te ördög fajzata „ - korholja magában a férfit, ki lassan észek felé fordítja fejét,    és a hirtelen felgyullad fényre szegezi tekintetét. Mire kezdené Erra, hogy a Földről érkezik- e az  űrhalyó? Akkorra már űrhalyó  a dübörgése  rezegteti  mellkasát mint a négyszázvattos hangszórók.

-   Ez mi kiáltja Erra. –ámúlva

-  Egy menetredenkivüli Földi szemétszálító ürhalyó. Egy ijennel hozták magát is úgy néhány órája.- feleli a férfi, és Erra meglepett fekete szemeibe néz  vádlóan.

-Uram higye el, nekem semmi közöm a szeméthordáshoz, az embere csepészethez, meg  az emberek klónozásárol sem hallottam, és nem vagyok hibás érte, hiába is néz rám ijen vádlóan. – és újból el sírja magát .  

-Persze! Mikor a Földiek szembesülnek az igzssággal akkor senki sem hibás, meg egyikük sem tud semiről. –válaszol a férfi, és szájához emeli a kulacsot, majd nagyokat kortyol bellőle, Utánna megtörli száját ball kezével és Errára tekint kissé baratságossaban.

- Azt mondta az előbb hogy  a Királyifegyvergyárba dolgozik, akkor kellene tudnia a klónozott emberekről is. –veti Erra arcába a vádló szavakat, ki közbe a miniszoknya zsebéből kiráncigálja a fehér zsebkendőjét hogy az orrát kifúja.

                                                                                                      23

 

- Igaz. Ott dolgozok. –mondja szipogva, és közben   folytatja.

 -De nem tudok a szeméthodrásról, meg arrol sem hogy a cégem klónozná az embereket. „jaj  taláncsak nem a te lányodat is azért rabolták el hogy valami kisérleteket végezenek rajta” –jut eszébe , és mirre mondná a férfinak hogy mire gyanakszik, pont akkor nagy robbajjal hullik ki a szemét az űrhalyóból, a kivilágított hegy nagyságú csucsok egyikére, két három méter magosságból.

 -Csak úgy kiszórtak engem is az átkozottak azzal a szeméttel együt?

- Erra a neve? Igy mondta?  Az embereket puhább szeméttel szórják ki, mint ruha, külomböző vatták. „ Erra Dé-nek te miafenének is nevezzelek „ – gúnyolodik,  és kissé felbátorodva Erre, és megkérdezi hogy a férfit hogy hívják. A férfi megvárja hogy az űrhajó hangos dübörgéssel a levegőbe emelkedjen, és mikor a fényszórójai   is kialszanak , mogorván csak annyit mond:

- Patkány, éjjeli vampír, ahogy akarja, engem egyik se zavar. „ igaz,  mert mind a kettő név rád is illik te szörnyeteg, biztos te is valami félresikerült klónozott micsoda vagy” –jegyzi meg magában Erra, és kissé távolabb akar a férfitől  húzodni, mikor elhangzik egész közzelről  három vérfagyasztó labor üvöltése.

 -Uram ezek azok a klónozott micsodák? Talán csak nem  erre  jönnek? –kérdezi, és hirtelen rátör  újból a remegés.

 -Azok laborok. és  úgy hallom rátaláltak valakire aki a szemétdomb felé indult kutászkodni, és,,,, de nem fejezhette be, mert a sorozat lővéseknek a dörrenései megszakitja mondatába, és  mikor a dörrenések viszhangja is elcsittult, akkor hangos  fájdalmas kiltás száguld végig a réten. Épp mire  körbe járná  az omladozó örtorony falait is , és Erra lelkét is felborzongtatná, akkorra már megelégedett csámcsogás hangja keveredik a tücsök ciripelés koncertjébe.  „ezek a labor micsodák elfogtak egy embert és már jóizüen falják is ?”

 

24

 –rémüldözik   Erra,  és egésszen a férfi mellé fészkeli magát, annyira hogy majdnem  összeérnek a vállaik.  

-  Nem fél tőlem? –kérdezi a férfi egész nyugott hangon.

- Ha tudni akarja nagyon is félek magától patkány úr!  De ha rágondolok azokra  a laborokra , akkor az őrület kerülget, inkább rettegek magától, mint hogy egésszen megőrüljek. Talán maga mégsem  szándékozik elfogyasztani vacsorára. – válaszolja Erra szemrehányóan, és riadtt szemeit a férfira  is szegezi.

- Vacsoráztam már: -jegyzi meg a férfi, és közbe talpra áll.  „hallodtad, ő már vacsorátott, de künnyü játszani velem,  de , ha felkapnám  a puskát és oda durrantanák egyet-kettőt a lábai közé, mingyán máskép beszélne velem.”

- Épp akarja is közölni vele amit az előbb gondolt, mikor a féfi megkérdezi .

- A lányának mia neve? Errából hirtelen elmullik a gög, a félelem ,a csalódottság, és mosolygós arcal mondja is .

-Wahh Dé. Tugya uram annak a gazember apjánaka nevét ő sem akarta hordani,,,   „ jaj , azt mondtad hogy gazember, még képes lessz neked is ezé a szavaké levágni a fejed és majd kitűzi arra karór ami felé lépked” –dorgája is rögtön magát. A férfi fenyegetően rátekint, majd tovább lépked az a karó felé amit Erra látott az előbb . Karó mellete  meg áll férfi egy pillanatra, majd a levegöbe szaglász, épp úgy, ahogy Erra rablói mondták ’ minta kutya ’. később  a  belemarkol a négyszögletes karóba és kirántja a fölből, és mikor Erra elé ér, a tűzbe dobja, utánna kényelmesen  vissza ül  az előbbi hejére.

 - Wahh Dé. Hogy micsoda érdekes neveik vannak a Főldieknek.            – Nemigérem. De ha birom, megkeresem a lányát.

  -És segít nekünk visszajutni  a főldre is?-kérdezi Erra csillogó szemekkel.

 -Nem. Mert Nomittonról nemlehet a Főldre utazni. Már azért is mert az utasszálító űrhalyok nem is közlekednek, másodszor meg azért, mert a szemetes űrhalyók se küldik le a leszálló egységüket.

                                                                                                                                                                                           25

 

 Sajnálom Erra nem térhet vissza a Földre , se maga se a lánya.

 -Ez nem igaz!  Megakar tartani engem és lányomat magának, hogy kiélhesse rajtunk magát a szörnyü nememberre méltó tetteiben. –ugrik talpra mérgessen Erra.

 -Ne ugráljon, inkáb üljön nyugottan. –inti is rögtön őt a férfi .

 -Annyit ugrálok amenyit csak akarok, és ha úgy tetszik még szaladgálok is, igaz maga mentet meg ezektől a gazemberektől, de azért nem parancsolhat, és nem vagyok a rabja.

Jegyezze meg „patkány” úr! –hadarja Erra mérgessen.

- Értem. De azért mégis üljön ide vissza, mert az erre mászkálló laborok könnyen megérezhetik a teste szagát ugrálás közbe, és nem biztos hogy lebirom mind  lövöldözi.

  -Ha nem tudná a laboroknak nagyon jó a szagló szervük, és több tízméterről is megérzik a mozgó ember szagát, atz is tudnia kell hogy ,  éjjel kitünöen látnak, de már nappali fényt a szemük nem birja el, épp ugy mint a mi tábortűzünk fényét se.  Erra gyorssan vissza ül  egésszen közel a férfihez, és halkan megkérdezi, hogy a laborok a tüztől is félnek.

 - Igen magától a tüztől nagyon félnek. Azért is rakom állandóan a tüzet.

  -Akkor nem mernek ide jőnni?

 - Még a tűz ég , addig nem. De csoprtba verődve várakozhatnak hajnalig, és mikor a tűz fénye már nem égeti a szemükvilágát akkor  húszan, vagy még többen ránk is támadhatnak. –válaszol a férfi egésszen közömbössen .

 -Erra nagyot nyel, majd kezébe veszi a sorozatlövő puskát. Kis idő teltével a férfira néz, majd ő is az ölébe fekteti  a puskát ahogy a férfi.

 -Látom kezd tanulni: -jegyzi meg a férfi, majd az arcán grimasz féleség szalad végig jobb füle cimpjáig, de csak  egy pillanatra. 

 26

 

Erra rögtön meg is állapította,     „ jé,,,,, az ürge mosolygott ”

   -Kérem uram, ezeket a laborokat valóban  mi földiek klónoztuk, vagy csak maga találta ki?

 - Ott, ahol maga dolgozik, abban a gyárban kisérleteznek a klónozott katonákkal, és ami nem sikerült azt mind ide Nomitton bolygóra küldték a szeméttel együtt ahogy az előbb is látta.

- Nem tudom elhinni, ötven évvel ezelőtt mi Földiek megteremtettük a kisbolygón az életet. Városokat építettünk, gyárakat, bányákat. Mindenki úgy tudja a Földön hogy Nomitton valóságos  bibliai kis paradicsom, most meg így tesszük tönkre? Ez még sem lehet igaz?

-Az igazság az! Hogy, maguk Főldiek, betelepítették a kisbolygót. El  is indult az emberhez méltó élet, de késöbb váratlanul kiépült a bolygó legnagyobb börtöne, vagyis egy jókora területet körülkerítettek elektromos kerítéssel, és nagyon rövid idő allat néhány ezer bünözővel tőltötték meg, kik tíz évvel  ez előtt fel is lázadtak. A vérengzés kiterjedt az egész Nomitton bolygóra, és azóta is tart, mert maguk Főldiek nem küldtek a lázadás elfolytására katonákat sem.

 -Sokáig nem értettük hogy miért hangynak magunkra a Földiek, és miért hordják a szemetet és a bűnözőket majdnem minden héten egyszer. De az utóbbi időben már naponta kétszer is.  Higye el Erra, itt Nomitonon, nincs törvény, nincs kegyelem, nincs visszút a Földre, csak maga  a szörnyüség, és a félelem. –fejezi be a férfi , és újból lehajtja a fejét.

 - Ha jól értem, akkor én és lányom. Ha megtalálom egyáltalán? Nem mehetünk vissza?

- Nomittonra csak jönni lehet,  de vissza már senki sem mehet, mert a repüllőtereket már rég lerombolták.  „ ez igaz lehet amit ez a „patkány”  magyaráz nekem „- gondolja, Erra majd az idáig történeteket összerakosgatja.                                              

                                                                                                                          27

                                                                                                                                                                                                                         

 

 





Weblap látogatottság számláló:

Mai: 9
Tegnapi: 3
Heti: 31
Havi: 180
Össz.: 13 132

Látogatottság növelés
Oldal: folytatás
Kis újvilág - © 2008 - 2018 - bbnovella.hupont.hu

A HuPont.hu egyszerűvé teszi a weblapkészítés minden lépését! Itt lehetséges a weblapkészítés!

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Laptop 1 Ft-ért? Regisztrálj most! - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »