Kis újvilág

Szellem Kastély................ . kis könnyű regény,,,

 

Az igazság lelkében mélyen bel  hasít, és hangos sírás folytogatni is kezdi rögtön. A férfi nem vigasztalja,még csak  rá sem néz, de  néhány pillanat mulva egésszen közömbössen szól hozzá.

  - Ha a lányát megtalálom, akkor is vissza akarna utazni a Földre?

 - Ha a lányomat megtalálja, ahogy mondtam,akkor  az egész kastélyomat magának adom. Lehet hogy magának itt ezen a siralmas bolygón kellemes az élete, de higgye el azt hogy én alig várom azt a pillanatott mikor a lányommal beülünk az űrhalyóba ami a Föld felé indul.

-  Sajnálom Erra, azt a pillanatott hiába várja, mondtam már, Nomittonról nem indul a Földre semijen űrhalyó, az utolsó rendszeres járatott már hét –nyolc évvel ez előtt lelőtték a felkelők, vagy ha úgy jobban tetszik az elmebeteg bűnözők , kik csoportokba verődve élnek és saját főnökük parancsait teljesítik,

még akkor is ha az életükbe is kerül, mint ezeknek itt. –bök jobb keze hűvelyk újjával  a körülöttük fekvő hullákra.

- Maga uram kinek a parancsát teljesíti? –kérdezi Erra és közben letörli az arcára csorgó könnyeit. A férfi mintha gondolkodot volna. Úgy tűnt hogy ,Erra kérdése nehezebb volt számára mint a három embercsempészt megőlni. El is múlt jó néhány pillanat mire Erra felé fordítja fejét, majd barna szemeiből kialszik a vérengzés  szikrája egy pillanatra.

- Sznő-nek. –válaszolja . Hangjában Erra érezte az említett név iránt a mély tiszteletet, az alázatot, és a félelmet is, ha bár a félelem az említett név iránt elégé hihetetlennek is tűnt számára, de mégis ott lebeget a férfi feje körül a levegőben, ezt Erra jól látta, még akkor is ha a férfi szerette volna eltitkolni.    „ jé a hirhedt „patkány” mégis fél valakitől” – villan át az agyán , és rögtön meg is kérdezi hogy kicsoda az a Sznő.

-Sznő, ő egy nő, mint maga. Őt  már régen  megmentettem az ember rablóktól. – válaszolja a féfri, és szúros tekintetét  Erra fekete szemeibe szegezi,

28

 

 így adja a tudtára hogy erről többet nem akar beszélni. „ egy nőtől fél, egy nőre hallgat,” –ámul el Erra,

-Az a nő kicsoda? –mégis csak megkérdezi, ha bár a férfi szemeiből kiolvasta hogy erről nem ohajt beszélni.

   - Momdtam mán az egy nő! –válaszolja a férfi kissé gorombább hangon.

    -Tudom hogy semmi közöm hozzá, de tudja uram mink nők kicsit kíváncsiak vagyunk, bocsáson meg a kíváncsiskodásomért. –próbálja magát menteni Erra.

- Sznőt elrabolták a tőbbi nőkkel. Rájuk támadtam, és lelővöldöztem a rablókat, és a nőket is, csak Szőnt hagytam életben.- magyrázza férfi.

Erra abbana pillanatban arréb húzodik a férfitől, és remegve, kérdezi.

- Sznőt mért nem lőtt le uram?

- Mert megkért rá. –válaszol a férfi kurtán.

 -Csak azért mert megkérte?  Ezt elhigyem? „ mondom neked Erra, hogy ez az alak  is klónozott  mint azok a labor micsodák” –gondolja is rögtön.

 - Azt a ribancot sem öltem vona meg, mivel maga megkért rá , de ő tüzet nyitott rám, én meg védekeztem,. „ ez érdekes , mitha ez a klónozott ember féleség, parancsra gyilkolna, lehet hogy ő is  klónozott katona”

-  Maga katona volt, vagy még mindég az? –kérdez is rögtön Erra

- Nem vagyok katona. Jelenti ki a férfi, és felvillannaka szemei, amitől Erra annyira megrémül  hogy  tovább  nem  mer  kérdezősködni  a férfi mivoltáról. „ jobb lessz ha befogod a szád Erra” –gondolja is, és az arcára kedves mosolyt biggyeszt, hátha a férfi  szemeiből  sikerül elpárologtatni  azt a vérengző tekintetett.

-A férfi újból lehajtja a fejét, de orra nyillnyillási hirtelen kitágulnak, majd valóban mint egy nyomkereső kutya a levegőt szaglássza néhány pillanatig.

                                                                                                            29

Erra rögtön észreveszi hogy valami veszélyt érezhet  a férfi, de mir kérdazné tőle, hogy veszély-e leselkedik  rájuk , akkorra az országút keleti oldalána húzódó árokban megreccsenek gorombán a száraz kórók. Erra lassan  a férfi ballvállához húzódik , nem is törődve azzal hogy ajkai hozzá simul a ballfülét eltekaró hajához,  és úgy súgja a fülébe.

- Uram talán csak nem a laborok közelednek felénk?

- Azok. Hangzik a férfi válassza egész nyugodtan.  Ez a nyugott válasz Erra lelkében még nagyobb félelmet önt, és görcsössen megfogja a puska tusát.  Kérdezné is hogy milessz most, de ekkor a férfi feléje fordítja az arcát, és vérengzö tekintetét Erra szemébe szegezi.

- A cipőit dobja tűzbe, ezeket a csizmákat húzza fel. –súgja , és egy rántással lerántja a holtan fekvő Hari csizmáit, és Erra  ölébe  tesz.

Erra épp szabadkozni akart hogy ő világ kincsért sem húzza lábaira, akkorra már férfi mindkét  vékony lába fejét beledugja a csizmákba. Errának csak néhány pillanatig volt ideje undorodni a halott Hari csizmájaitól, mert a férfi hirtelen talpra ugrik, és ball kezével belemarkol Erra jobb felsőkarjába, és egy rántással talpra állítja. „ hé te,,, „ kezdte volna Erra a szidkolodzást, de a férfi közben a hátára akasztja a hátizsákot, melybe idöközben a négy tárat is beledugta már, és kezébe nyomja a puskát is .

- Most halakan az őrtöröny belsejébe megyünk. –súgja neki,  nem is várva hogy Erra azt mondja hogy , jó, vagy miért, már is maga mellet vezetve bebujnak az ember nagyságúra kirobbansztott téglafal rojtos nyilásán az örtoronyba.

- Ide üljön le! -löki Errárt a beszakadt menyezet tartó beton gerendájára. És hallgasson .- teszi még hozzá mogorván . Erra még gondolni sem mert semmit, nem hogy beszéljen. Már azért is, mert kivülröl hirtelen hangos röfögésre emlékeztető hangok szűrödnek be a röjtos nyiláson.

  30

  - Jönnek a laborok? - Uram minket ugye nem vettek észre?- kérdezi is  mikor összegyűjti a bátorságát.

- Nem. A halottak szaga az erősseb a miénknél, de ha sikoltozni kezd, akkor röktön ránk támadnak, ugyan is az élő húst jobban szeretik. Ahogy látom tizennégyen vannak. –húzza vissza fejét a nyilásból a férfi, és belsőzsebéből kivesz két fáklyát és az  egyiket rögtön Erra kezébe  nyomja.

- Megtudja gyújtani, ugye? Erra most elfeletkezik gúnyolódni, hogy ő igen is megtudja gyújtani, ugyan is ő az elsők között volt mindég az iskolában a ’természetben élve maradni ’ oktatásokon. Ezért csak int a fejével hogy tudja hogy kell megyújtani, mutatja is rögtön a férfinak, hogy a tetejét kell felszakítani, és akkor a fáklya  automatikussan lángra lobban hangos sistergéssel.

-   Jó. Súgja a férfi, és Erra meglepődésére , még elismerően bólint is felé.

- Uram, Uram. Atz mondta az előbb hogy, azok a labor valamik nagyon félnek a tűztől, és  ezért,  nem fognakránk támadni.

- Félnek az igaz. De ha nagyon kivannak éhezve, mint ezek itt, akkor legyőzik a félelmüket a tűztől, meg ahogy látja, a tűzünk is már kialvó félbe van, meg ha az égre tekint láthatja hogy ,nem sokára hajnalodik  és tűz fénye sem már annyira erös.

- És ezek a fáklyák? –kárdezi Erra.

- No igen. Azoknak még nappal is erős a fényűk, és megvakítja őket addig, még  mi beléjük lövöldözünk. –magyrázza a férfi épp úgy mintha Erra már többször harcolt volna a laborokkal. „ no hogy milyen barátságos fickójé vált ez a hirhedt „patkány” – súhan át Erra agyán a gondolat.

- Még egy óra és reggel lessz: jegyzi meg a férfi, és tovább lővésre készen tartja a sorozatlövő puskáját. A röfögések lassan hangos üvöltéseké változnak. Erra meg is kérdezi hogy miért üvöltöznek a laborok,

                                                                                                                                                                                                               31

 

a férfitől ki, épp a puskája csövét dugja ki a az őrtörony falán levő rojtos nyilásán.

- Minyájna éhesek, de az erősebbek  ellökdösik a gyengébbeket és a nöstényeket, ezért most marakodnak. –magyaráza  a Férfi Errának, ki már úgy érzi hogy újból összesik az üvöltések, és a jóizű csámcsogás hallatán. Most hirteln vizet kér a férfitől, és jónagyokat is kortyol bellőle. Meg is lepődött azon hogy férfi  kulacsábol  kortyolt  viztől most nem  udort.

   -Reszkető  jobbkezével visszanyútja a kulacsot,meg is köszöni, és súgva kérdezi a férfitől aki épp  az őrtorony déli oldalán tátongó alaktalan nyílást fürkészi  villogó szemivel.

- Uram milessz velünk? Ránk ugye  nem fognak támadnak ezek a szörnyetegek ? Válasz helyett a férfi csak megjegyzi közömbössen:     -Mostmár nem. Hajllja ugye?   Mindegyik  labor zabál.                           -Itt az ideje hogy lassan és  csendbe induljunk. Erra érezte a férfi hangjábana határozottságot, ezért nem is kérdezi hogy hová és merre kell indulniuk. Szónélkül engedi hogy a férfi belemarkoljon a jobb felsőkarjába, és a nyíláson keresztül  beszürődő vörös nap sugaraiba felcsillanó, a menyezet roncsai közé szórult sok ember koponyájain  átsegítse lépkedni. Mikor a déli oldalán az ágyúgolyó kirobbansztotta   nyíláson kilépnek  az őrtoronyból  az  ember magaságú akácfahajtása  kelet felé hullámzó tengere elé, melyben számtalan veréb csiripelve üdvözlik a feljövő vörös napot  az ezernyi vadkakas kukorékolásaival együt. Erra meg is lepődik azon, hogy lassan az egész  égbolt  narancssárga szinüre változik, épp akarja is mondani hogy ’jé az égbolt Nomitton bolygon nem kék hanem szép narancssárga’ de akkor a férfi már  meséli  is neki, hogy a Nomitton bolygó légkörében a „ Z36-„tos bombák felrobbanásakor sok kéngőz emelkedett, és ezért narancssárgá, ha bár előtte épp  olyan szép kék színü volt mint a Föld légkőre. Épp hogy  elmondta,  indult is a kitapaposott ösnényen kelet irányba, de még mindég erősen Erra karját markova.

  32

 

 -Az ösvény  negyedik kanyaralutánál elengedi  kezét, amit Erra meg is köszön gondolataiban rögtön, „no végre , elengedtte  a karom ez az alak, már úgy éreztem hogy elzsibbad” 

- Uram. Ha szabadnom? Megkérdezném? Hogy most hová vezet engem, vagyis hová gyalogolunk ebben a szúrós akácfa bozót tengerben , aminek se végét se hosszát  sem  látom.        

  -Sznő-höz. Hangzik a férfi mogorva válassza.

 - Ahozz a Sznő-hőz? Az magának barátnője? –kíváncsoskodik Erra botladozva a férfi hátamögött. A férfi mindha nem is hallotta volna Erra kérdést,  csak lépked tovább. Épp egy  ember koponyáját rúgja félre Erra elöl  a bozótba megbúvó ember medencecsotja mellé , hogy felne bukjon, a kétszámnál is nagyobb csizmákba. Utánna   hátrafordul, és mondja határozzottan.

- Nem a barátnőm. Nekem nincs barátom, se barátnőm és hallgasson.- hangja erélyes volt. Ezért,  Erra úgy dönt hogy elhallgat, és nem is kérdez semmit. Tovább  lépked a férfi után, akin jól látta hogy, nem elősször gyalogol ezen az ösvényen, mely minden tíz vagy húsz méter után vagy jobbra, vagy ballra kanyarodik élessen.  

-Talán negyedórát gyalogoltak a kanyargos ösvényen, mikor egy kis tisztásra érnek, melynek  közepén egy hatalmas akácfa álldogált büszkén. Mielőtt a tisztásra lépne a férfi, megtorpan , és néhány percig feszülten hallgatja a verebek csiripelését, majd barna szemeivel aprolékossan megvizsgál minden kissebb-nagyobb dombot, bokrot a félméter vastag akácfa törzse körül.

- Úgy éerzem hogy nincs közelben ember:- jegyzi meg , majd a levegőt szaglássza néhány pillantig, mire határozottan kijelenti hogy még laborok sem alszanak a közeli bokrok között. Utánna Erra felé fordul, és elmondja neki hogy, ott,  az akácfa törzséné fogják megvárni Sznőt akinek hamrossan ide is kellene érnie.  Erra még mindég nem szól semmit, még a fejével sem bólint,  

                                                                                                          33

 

talán mert a férfi ráparancsolt hogy hallgason, vagy azért, mert  kezd a fejére szakadni az az igazság, hogy ő ittfog maradni lányával, vagy az nélkül ezen az átkozott Nomitton bolygón, és ez a valóság egyre jobban kezdi mardosni   belőrről.   Rásem mert gondolni arra hogy ezzel a „patkánynyal”, és azzal a nővel, kit a férfi Szőnek nevez, hogy azzakkal éljen itt a bolygón lányával , vagy az nélkül. Egy olyan  a bolygon ,  ahol minden lépte nyomán az élete veszélyben forog.  Ő nem ilyen  világban élt, ahol az embernek  sorozatlövő puskával kell   ide –oda  hogy sétáljonak, aludni, enni, és még beszélgetni is, de még  szörnyekkel sem találkoznak, se láttak  élőben, csak a rémfilmekben, amit Erra  elég nagy előszerettel szokot nézni is . „ no most itt vannak a  te kedves szörnyeid  élőben Erra” –ezt rögtön saját fejéhez is vágtta. Késöbb  a férfi mellé ül, és hátát nekitámasztja a fatörzsének ,épp úgy mint a „patkány” –nak nevezet férfi.  

- Van még kis vizem, kér ? –nyújtja Erra elé a kulacsot. Erra kis unddorral tekint a férfi kezében tartott  sötétzöld színü kulacsra, és  kis tétovázás után kezébe veszi . Kikortyolgatja az egész vizet belőlle.

- Mikor leveszi a szájáról meg is jegyzi kissé szégyenlősen  hogy mind ki itta kulacsból a vizet, mire a  férfi rögtön megnyugtat ja .

  - Sznő hoz nekünk vizet, meg enni.

  - Ő tudja hogy én is itt vagyok? –kérdezi Erra és visszadja a kulacsot.

  - Nem tugya. Vele  úgy beszéltük meg hogy itt találkozunk ma délbe, és hoz vizet meg enni.

- És ő , akarom mondani Sznő egyedül jőn?

- Egyedül, a doki a folyón túl van, Kreki városba, ha még városnak lehet nevezni, ott gyógyít valkit. „ tyű de bátor hölgy az a Sznő no gondolhatod is Erra hogy miféle nő lehet az is” –jegyzi is meg magában gúnyolódva.

 34

 

- Jó gondolom uram , hogy Sznő is egy sorozatlövő puskával a kezébe fog ide toppanni? –kédezi Erra és közben  a narncssárga égboltra tekin, pont arra a szivárvány színeiben pompázó felhőre, mely mellet ott csillog az esthajnal csillag. Rögtön eszébe is jut a csillagász, az a pipogya alaknak a szavai,  ki mindenhez ért, csak a nőkhöz nem.  ’ ’Tudod Erra. Ha te a  Nomitton bolygón  volná, és délelőt az égboltra takintené, akkor a Vénuszt, akarom mondani az esthajnal csillagot akkorában látnád, mint egy diót’ Hát igaza van annak ”  pipogyának” . –jegyzi is meg magában, és közben az is eszébe jutott , hogy valami nagy ismeretlen bolygót is emlegetett, ami közeledik a Naprendszer felé, és nagyon közel fog  a Föld mellet , a Napfelé  száguldani, és még az is lehet, mondta, még egész határozottan,  hogy a Holdat is magával ránthatja az a nagy bolygó, és úgy, a Holdal eggyüt távozik  majd nagy sebbeségel tovább az ürrben.  Erra emlékezését  a férfi szakítja félbe.

- Sznőt, amióta megtanítottam lövöldözni, azóta mindég puskával jár.  „ hát csoda valami nő lehet ez a Sznő” – motyogja  magában Erra, és rögtön meg is kérdezi hogy azzal a nővel mért kell pont itt az akácfa tözsénél találkozniuk?

- Férfi kicsit gondolkodik, majd kelet felől a sürű akácfahajtás bokrokra tekint, és egyhangúan válaszol.

- Sznő elmongya ha úgy akarja.    

  „kia fene az a Sznő, hallodtad te ezt  Erra, majd Sznő elmongya ha akarja”     –  csattan is  fel sértődötten magában.

- Uram, megmondaná hogy kicsoda az a nő, akit maga annyira tisztel? –de már meg is bánta hogy ezt kérdezte, mert a férfi szemei abban a pillanatban fellángolnak, és csak annyit mond.

- Sznő elmogya hogy ő kicsoda ha akarja  érti. Erra csak bólint eggyet, és újból kedves mosolyt bigyeszt az arcára, már azért is, mert már ezzel a mosollyal   az éjjel sikerült  barátságossab hangulara deríteni a férfit, és  gondolta hogy megpróbálja ismént. Most si seikerült neki.          

                                                                                                                        35

 Meg is lepődött nyomban , azon mert, a férfi szemiből a vészjósló lángok egy szempillantás alatt kialudtak, és hejében, igaz csak fátyol vastagon felcsillant a szelidség, és a  békeség árnyéka.   

- Uram. –szólitja meg újra Erra a férfit, ki a puskáját forgatja tétován . Akarom kérdezni, hogy mitgondol maga hogy, a lányom hol  lehet.  

- Valmelyik örömházba. –válaszólja rögtön a férfi, és abban a pillanatban újból vérengzővé válik a tekintet.  „örömházban , a disznók. no csak találkozzak velük”- böszül fel  Erra , majd kissé barátságossab hangon kérdezi.

- Uram, úgy mondta úgye? Hogy segít nekem megkeresni a lányomat.

Ha mégis úgy döntott hogy fog nekem segíteni, talán nem haragszik meg azért ha megmerem kérdezni azt hogy mikor és hogyan?  

- Majd azt megbeszéljük Sznővel, hogy  keresük meg a lányát, mert  Nomittonon ezrével hemzsegnek az örömházak ezért napok , vagy hetek is elmúlhatnak hogy a lány nyomára bukanyunk. De ha megtalálom  azokat a gazembreket   akik elrabolták,,,,  de  most   Erra  vág a szavába felbátorodva.

- Merek fogadni abban, hogy valóban cimbalmozik majd a bordájukon mikor már csotvázak lesznek.

-A férfi arcán átröppen a mosolyra emlékeztető grimasz, még Errát halgatja.

- Még a koponyájukbol is megiszom a vérüket. – mondja közömbössen. Erra elrémül egy pillantra, de rögtön  kezdi  is magát bátorítani,” hallod Erra, ez a fickó csak viccelt veled mikor azt mondta hogy a lányod elrablóinak a  koponyájaiból megissza még  a vérüket is, magad is láthattad a hideg márvány arcán azt a mosolyt, az is igaz, hogy inkább griamszra hasonlított mint mosolyra, de akkor is mosoly volt,  igen a ficko probált mosolyogni ”

 

  36

 -Csak viccelt uram úgye ? Mikor a koponyákat említette ? –kérdezi Erra mosolyagva.

-   Vicceltem?  – tűnődik el a férfi, majd újból ugyan az mosolyra emlékeztető grimasz fut végig az arcán.  „ az ürge jókedvében van” –jegyzi meg Erra, és azt akarja megkérdezi hogy Sznő hol lakik, mikor két puska dörrenése riasztja fel  tőllük keltre, az átláthatalan sűrű  akácfabokrok  legmagassabb ágairól az ezernyi csiripelő verebet.  A férfi abban a pillantban belemarkol Erra hátán a fehér blúzzába ballkezével, és magával hasra rántja. Nemozduljon! Súgja is neki , és  a puska zárdugattyúját halkan hátra húzza, ami halk kattanásal jelzi is hogy a golyót a csőbe helyezte.  Erra mire megkérdezni hogy milyen lövések halladszódtak az előbb, akkora már a férfi kezdi is magyarázni neki.

- Ez Sznő puskájának a dörrenése volt ! –súgja a férfi, és közben úgy helyezkedik el  Erra mellet, hogy minden pillnatban célba vehesse az ellenséget ha  az váratlanul kilépne  sűrű akácfabokrai közűl.

-  Miről tudja hogy Sznő lövöldözöt az előb uram? –ámul el Erra.

-  Arról  hogy  a közelben csak egy rövid csövű G7- tes puska van, és jól ismerem dörrenését mert én használtam jó néhány éven át, de mikor Sznőt megmentettem a csempészektől utánna megtanítottam  lőni és neki adtam. Nagyon jó puska, igaz, csak kétezernégyszáz métrre tud lőni, de nem lők nagyot, épp Sznőnek való.  – magyarázza a férfi, lángoló szemekkel, majd néhány pillant múlva rá is parancsol Errára.

-Maga itt marad fekve! Éreti?  Én megyek segíteni Sznőnek  mert elfogták. Azt onnan tudom, hogy senki sem lőtt vissza, és ez, azt jelenti, hogy élve elfogták a gazemberek. Fel is ugrik, és mint a támadó macska négykézláb kúszik a bokáig érő porcfüben egésszen a sűrű akácfabokrokig.

              

                                                                                                                       37

                                                                                                                   

 





Weblap látogatottság számláló:

Mai: 6
Tegnapi: 3
Heti: 28
Havi: 177
Össz.: 13 129

Látogatottság növelés
Oldal: folytatás
Kis újvilág - © 2008 - 2018 - bbnovella.hupont.hu

A HuPont.hu egyszerűvé teszi a weblapkészítés minden lépését! Itt lehetséges a weblapkészítés!

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Laptop 1 Ft-ért? Regisztrálj most! - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »